Az épületek külső homlokzati hőszigetelése az 1970–80-as években kapott igazán nagy figyelmet, és terjedt el az egész világon, aminek kiváltó oka az 1973-as olajválság volt.

A cél az volt, hogy minél kevesebb anyagi ráfordítással emelkedjék az épület komfortfokozata, és egyben csökkenjen az épület energiafelhasználása.

Az egyre növekedő energiaárak, valamint a föld fosszilis energiahordozó-készletének kimerülése miatt ma már nem kérdés az épületek hőszigetelésének létjogosultsága.

Az ügy fontosságát igazolják bizonyos európai uniós irányelvekben szereplő útmutatások, valamint az új építésű házakra vonatkozó hazai jogszabályi előírások is.

A ház hőszigetelésével nagy mértékben hozzájárulhatunk környezetünk szennyezésének csökkentéséhez.

A hőszigetelés általános értelemben két eltérő hőmérsékletű tér (például a kültér és az épületbelső) között fellépő hőátadás gátlása, jellemzően nagy hőellenállással rendelkező szerkezettel.

Tehát például hazánk klimatikus körülményei között télen a kinti hideg beáramlásának, illetve a beltéri meleg kiáramlásának akadályozása, azaz a fűtött helyiségek hőveszteségének csökkentése.

Mivel a nyugalomban lévő levegő kiváló hőszigetelő anyag, ezért a szerkezetek hőszigetelő tulajdonságát a szerkezeti rétegek által közbezárt levegő is adhatja.

A hőszigetelés témáját tárgyalva meg kell különböztetnünk hőszigetelő anyagokat és az olyan hőszigetelő képességgel rendelkező szerkezeteket, amelyek anyagukat tekintve nem rendelkeznek feltétlen hőszigetelő tulajdonsággal, de szerkezeti kialakításuk folytán igen (például a különböző ablakszerkezetek).

Jelenleg polisztirol lemezes és kőzetgyapot homlokzati szigeteléseket használunk.

Ragasztással és dübelezéssel rögzítjük, majd hálózás és ragasztózás után a megfelelő színező anyaggal színezzük.

Lábazati Hőszigetelés:

A rendszerint vasbeton szerkezetből álló lábazati falak kifejezetten rossz hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek, így ezekre felújítás alkalmával érdemes kiemelt figyelmet fordítani.

Bár sokan azt gondolják, hogy a falak és a nyílászárók a leginkább felelősek az ingatlanok hő veszteségéért, de nem elhanyagolható a lábazattal határos sávban elhelyezkedő padlón keresztüli sem.

Leggyakrabban polisztirol keményhab lemezt (XPS) választanak a szakemberek e célra.

Ezeket ragasztással, illetve pontonkénti dübelezéssel lehet megfelelőn rögzíteni a lábazati falhoz.

Fontos odafigyelni arra is, hogy a hőszigetelő lemezek magasságban megegyezzenek a lábazat magasságával, ellenkező esetben ugyanis hőhidak alakulhatnak itt ki, amelyek rontani fogják az épület hőtechnikai jellemzőit.